Sziasztok!
Az elmúlt 5 napban végigcsináltam a Dr. Steinberger Fitness Programot. Sokan tudtatok róla, és hiányoltátok a beszámolót, de ami késik, nem múlik :)
Azért vágtam bele ebbe a kúrába, mert szerintem szervezetünknek szüksége van néha egy kis segítségre. Ilyenkor nem terheljük meg a gyomrunkat, az összes méreganyagot kiürítjük magunkból, amit a szervezetünk raktározott. Ez lehet egy, két vagy akár több nap is, de mindenképpen olvasssunk utána a dolgoknak, ne vágjunk bele csak úgy!
A Dr. Steinberger méregtelenítő kúráról sok jót hallottam, így arra esett a választásom. A program lényege, hogy öt napon keresztül napi ötször különböző leveket iszunk, amiket 1 szelet rozskenyérrel egészítünk ki. A sorrendet fontos betartani!
Az első napon zöldbúzafűlét ittam. Előtte csak rosszat hallottam róla, ezért féltem tőle. Reggel viszont megittam az első pohárral, és ízlett. Komolyan, nagyon finom volt, nekem bejött :) Így nem jelentett gondot az elfogyasztása. A kenyérből csak 5-öt ettem, nem volt szükség még kettőre. Másnap jött a feketeleves, vagyis a piros :D Szögezzük le még az elején, hogy semmilyen paradicsomos dolgot nem szeretek: paradicsomleves, paradicsomos húsgombóc, paradicsomos káposzta és a sort folytathatnám. Csak magában eszem meg, mert úgy friss, finom. Szóval belekortyoltam, és húúú, megfordult a fejemben, hogy akarom én ezt? De hősiesen megittam minden cseppjét. Ha akkor tudtam volna, mi vár a következő napokban... de ne szaladjunk ennyire előre. :)
A harmadik napon ananászlé következett. Ez valami isteni volt, rendesen kárpótolt a tegnapi nap miatt. Egy hibája talán, hogy lehetett volna több is :) És ezzel elérkeztük a negyedik naphoz, amiről nem szívesen írnék sokat, mert nem tudnám szépen kifejezni, mit is éreztem. Nagyon szeretem a céklát, bárhogyan is készül: céklasaláta, cékla savanyúságnak, bárhogy. Na, mit sem sejtve, belekortyolok reggel a csudiszép színű löttyömbe, de amit akkor éreztem, arra nincsenek szavak. Túl édes, túl tömény, túl cékla, túl sok, túl...áááá, ez leírhatatlan. Nem baj, legyűrtem gyorsan, rá a kenyér, mert ugye valami kell, hogy elnyomja azt a rettentő ízt. A tízórai sem volt jobb, délben már csukott szemmel ittam, és próbáltam nem levegőt venni közben. Az uzsinál már a bal ezemben volt az ásványvizes üveg, hogy amint leküszködtem a lét, rögtön öblítsem le a vízzel. A vacsinál pedig meg kellett emberelnem magam, mert ha már 4 pohárral leharcoltam ezt a lila szörnyűséget, akkor az utolsó már nem fog kifogni rajtam. Így is történt: Bianka-céklalé: 5:0 :))) de az biztos, hogy a következő félévben sem enni, sem ránézni nem fogok bármilyen céklából készült ételre. A tegnapi nap után eljött az utolsó. Már úgy voltam vele, hogy minden mindegy, a céklát semmi nem múlhatja felül. A sárgarépalé pedig finom volt. Nem egy Kubu, valljuk be, de jó volt. Szép narancssárga színe volt, simán elkortyolgattam. A levek mellett minden nap megittam 3 liter vizet/zöld teát (ízesítés nélkül). Annyira nem voltam gyenge, csak az első két napon, de a 3. naptól energikusabb lettem, mondjuk nem vittem túlzásba a mozgást.
Kilókban ez mínusz 3-at jelent, ez is jóó, de nem feltétlenül ez volt a cél, hanem a méregtelenítés. Már nem vagyok olyan mérges :)) Viccet félretéve, szerintem simán ki lehet bírni, nem nehéz, de kell hozzá az elszántság és a kitartás. Egyfajta önismeret is, mennyire vagyunk kitartóak vagy éppen akaratgyengék.
